Dobogókő-Pilisszentkereszt - 2012-04-28.

0 hozzászólás Írta molnar46 2 hete

 2012. április 28-án a Pilis-hegységbe, Pilisszentkereszt környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

 
A túra teljesített útvonala: Dobogókő - Hosszú-hegy - Peres-hegy - Szent-kút (Pilisszentkereszt) - Dera-szurdok - Pilisszentkereszt
Túravezető: Nagy Imre
 
Találkozás a Batthyány téren volt, onnan HÉV-vel ment a csapat Pomázig (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Dobogókőre, ahol a gyalogtúra kezdődött.
A sárga sávon, majd a kék kereszt jobb oldali ágán jutottunk el a Szent-kúthoz. Ott pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk, és kiosztásra került a következő túra írásos anyaga. Továbbá konkretizálásra került a Miskolc-Tapolcai hosszú hétvégének az időpontja is. 
A túrát két csoportban folytattuk. A többség (14-en) a legrövidebb úton Pilisszentkeresztet vette célba. A csapat többi része (velem együtt 12-en) - hosszabb túrát vállalva – tovább haladtunk a kék kereszten a Dera-szurdok alsó bejáratáig. A szurdokon végig haladva, Pilisszentkeresztre jutottunk, ahol, meglepetésünkre, a buszmegállóban értük a rövid túrát teljesítőket. Öten nem a hamarosan jövő buszra szálltunk fel, hanem még betértünk egy helyi vendéglőbe, a „Felső kocsmába”, hogy hűsítsük magunkat, majd mi is meg kezdtük a hazafelé utat.
 
Végig turistajelzéseken haladtunk, melyeken különösebb gond nélkül el lehetett igazodni.
 
Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt, végig tűző napsütést élvezhettünk. Április végéhez képest nagyon meleg volt. Mint később olvastam, országos (napi) melegrekordok dőltek meg.
 
Az útviszonyok végig jók voltak, a szurdokban is könnyedén lehetett haladni. A patak majdnem kiszáradt, csak a felső részen lehetett a kövek között nedvességnyomokat észlelni.
A túra útvonala nem állította különösebb nehézség elé a csapatot. Emelkedő nem volt, néhány helyen ugyan kisebb-nagyobb kövek között jártunk, de összességében könnyen teljesíthető, egyszerű túra volt. 
 
A szurdok alsó bejáratánál lévő parkolóban volt nagy forgalom, azon kívül még a szurdokban lehetett kiránduló családokkal találkozni. Máshol viszont, a jó idő ellenére nagyon csendes volt az erdő. A Szent-kúttól néhány helybéli hatalmas ballonokkal és palackokkal szállította a vizet.
 
A tavaszi erdő már majdnem teljesen kizöldült, virágmezőkben gyönyörködhettünk. Ilyenkor nagyon szép a természet.
 
A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
 
Budapest, 2012. április 28.
 
Molnár Béla 
Dobogókő-Pilisszentkereszt - 2012-04-28. bejegyzés elolvasása

Csillebérc-Budakeszi - 2012-04-14.

0 hozzászólás Írta molnar46 1 hónapja
2012. április 14-én a Budai-hegységbe, a Magas-kői kőfejtő környékére szervezett gyalogtúrán és a XI. kerületi természetjáró szakosztályok tavaszi találkozóján vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.
 
A túra teljesített útvonala: Csillebérc - Magas-kői kőfejtő - Makkosmária - Budakeszi
Túravezető: Nagy Imre
 
A Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt a találkozó, onnan indultunk a 21-es busszal Csillebércre, ahol kezdődött a gyalogtúra.
Kezdetben a sárga keresztet követtük, majd a sárga sáv jobb oldali ágán, egy rövid baloldali kitérővel jutottunk el a Magas-kői kőfejtőhöz, az Elhunyt Turisták kopjafájához. Az emlékhelyet és a kopjafát 2010. nov. 6-án a BTSSZ által szervezett emléktúra keretében avatták fel. A piknikezésre is alkalmas helyen erdei asztalok és padok, kiépített tűzrakóhely várja a kirándulókat.
A Budapest XI. kerületi Újbuda Természetbarát Szakbizottság 2012-ben az emlékhelyre szervezte meg a kerületben működő természetjáró szakosztályok tavaszi találkozóját. A szervezők zsíros kenyérrel, és jófajta „üdítőkkel” láttak vendégül bennünket, majd rövid ünnepség keretében plakettet, és egyéb elismerést adományoztak szakosztályonként néhány fő részére. A Röck Vasas Természetjárók tagjai közül Kővári Éva, és Kellner Andrásné volt a kitüntetett.
Közben kiosztásra került a szakosztály következő két rendezvényének írásos anyaga. Továbbá szóba került egy júliusi, Miskolc-Tapolcára tervezett hosszú hétvégének a megszervezése is.
 
Az ünnepséget követően megkezdtük a program második szakaszát, azaz folytattuk a túrát. Tovább haladtunk a sárga sávon Makkosmáriáig, ahol kettévált a csapat. Egy kisebb csoport, hosszabb túrát vállalva, a Szépjuhásznét vette célba. A csapat nagyobbik része, velem együtt, a templom mellett induló Makkosi úton leballagott Budakeszire, és onnan a 22-es busszal megkezdtük a hazafelé utat.
 
Az időjárás lehetett volna jobb is. Az esőt ugyan megúsztuk, de az ünnepség alatt elkezdett szemetelni, és ekkor, többen elővettük az esőkabátot is. Mindentől függetlenül, az ünnepség és piknik is jól lezajlott, a szemetelő eső nem zavarta meg.
 
Az útviszonyok jók voltak, annyi eső sem ma, sem az előző napokban nem esett, hogy az utak állapotát negatívan befolyásolja. Csillebércről indultunk, gyakorlatilag végig völgymenetben haladva, könnyen teljesíthető, rövid túra volt.
 
A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak, és követhetőek voltak.
 
A tavaszi erdő fokozatosan zöldül, az aljnövényzet már virágzik. Egyre szebb arcát mutatja a természet.
 
A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
 
Budapest, 2012. április 14.
 
Molnár Béla 
Csillebérc-Budakeszi - 2012-04-14. bejegyzés elolvasása

Dera-szurdok - 2012-04-07.

0 hozzászólás Írta molnar46 1 hónapja
2012. április 07-én a Pilis-hegységbe, Csobánka környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.
 
A túra teljesített útvonala: Pilisszentkereszt - Dera-szurdok - Szent-kút - Csobánka
Túravezető: Sipos Gyula
 
Találkozás a Batthyány téren volt, onnan HÉV-vel ment a csapat Pomázig (én Békásmegyeren csatlakoztam), majd tovább Volán busszal Pilisszentkeresztig, ahol a gyalogtúra kezdődött.
A kék sáv baloldali ágán indultunk el, amely jelzés végig vezetett bennünket a Dera-patak szurdok völgyén. Nagyon szép, és hangulatos útvonalon haladtunk. A szurdok alsó végén, egy parkolóban rövid pihenőt tartottunk, majd tovább haladva is a kéket követtük a Csobánkai Szent-kútig. Közben a zöld jelzés is csatlakozott hozzánk. A Szent-kútnál újabb pihenőt tartottunk, fotóztuk a látnivalókat, a Szent-kutat, amely nem egy állandóan csordogáló forrás, hanem igazi kút, ugyanis pumpálással kell segíteni a víz feljövetelét. A forrás mellett egy jelentős méretű - egyházi szertartások céljára is alkalmas - kápolna található. A kápolna előtt pedig erdei asztalok-padok sokasága várja a pihenni vágyókat. A túra folytatásaként, az együtt futó zöld-kék jelzésen visszamentünk pár száz métert, végül pedig a zöld sávon Csobánkára jutottunk. A busz indulásáig volt egy fél óránk, ezt többen egy közeli vendéglőben töltöttük el, ahol fogyasztottunk ezt-azt, majd megjött a busz, és megkezdtük a hazafelé utat.
 
Az időjárás túrázásra kiválóan megfelelt. Szép, napsütéses időt fogtunk ki, csak délután kezdtek vészes esőfelhők gyülekezni, de még az eső előtt szerencsésen hazaértünk.
Az útviszonyok végig jók voltak, az előző napok esőzéseinek a nyoma ugyan meglátszott az utakon, de azt nem lehet mondani, hogy sárosak voltak. Biztonságosan lehetett haladni a legkeskenyebb parti ösvényen is, főleg, ha túrabot is segített a mozgásban.
A tavaszi erdő kezd kizöldülni, az aljnövényzet már virágzik. Egyre szebb arcát mutatja a természet.
 
A megtett távolság kb. 9 kilométeres, jelentős emelkedő nélküli, könnyen teljesíthető volt. A szurdokban a Dera patak többször keresztezte utunkat. Az átkeléshez voltak kiépített hidak, kétszer viszont a vízen járást is gyakorolnunk kellett. A mederben kevés víz volt, így ezeket a híd nélküli átkeléseket is könnyedén leküzdöttük.
 
A jelzések (végig turistajelzések vezettek bennünket) a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak.
 
A szurdok alsó bejáratánál lévő parkolóban volt némi forgalom. Egyébként minden nagyon csendes volt. Az aktivitást nyilván befolyásolta a média időjárás-előrejelzése is. Borzalmas időt jósoltak. Volt olyan túravezető, aki erre való hivatkozással az előre meghirdetett túráját is lemondta.
 
A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
 
Budapest, 2012. április 07.
 
Molnár Béla
Dera-szurdok - 2012-04-07. bejegyzés elolvasása

Piliscsaba-Pilisszántó - 2012-03-31.

0 hozzászólás Írta molnar46 1 hónapja

 2012. március 31-én a Budai-, és a Pilis-hegységbe, Piliscsaba környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

 
A túra teljesített útvonala: Piliscsaba - Gyertyános - Piliscsév - Szent Orbán-szobor - Basina-völgy - Eszperantó-forrás - Csillagösvény - Pilisszántó
Túravezető: Nagy Imre
 
A Nyugati pályaudvaron volt a találkozó, onnan vonattal jutottunk el Piliscsabára, a gyalogtúra kezdő helyszínére.
A kék sávon indultunk el, és e jelzés Piliscsévig vezetett bennünket. Piliscsév központjában, egy játszótéren megálltunk, ahol ettünk-ittunk, továbbá kiosztásra került a következő túra írásos anyaga is. A csoport itt kettévált, akik csak rövidebb utat vállaltak (11-en), már meg is kezdték a hazafelé utat. A csapat másik fele, velem együtt ugyancsak 11-en, Pilisszántó felé vette az irányt.
A tervünk az volt, hogy a kék-, és a piros sávon, valamint a piros körúton elérjük a sárga sávot. Annak jobboldali ágán haladva, majd rátérve a sárga keresztre, eljutunk a Csillagösvényhez. Az Eszperantó forrásig minden a terv szerint haladt, ott viszont olyan utakra tértünk rá, amely vagy jelzetlen volt, vagy olyan jelzettre (sárga-, és piros háromszög), amely a mi térképeinken nem is szerepelt. Kissé bele is kavarodtunk az ösvények rengetegébe, de, szerencsére minden jóra fordult, megtaláltuk a sárga sávot, és a belőle kiágazó sárga keresztet, amely a Csillagösvényhez vezetett bennünket. Ott rövid pihenőt tartottunk, fotóztuk a szobrokat, a Boldogasszony-kápolnát, a Pilis keresztjét, és a szép tájat, továbbá a Sziklaszínházra is letekintettünk. A túra befejezéseként megkerestük Pilisszántó szélén a buszmegállót. A busz indulásáig volt egy kis időnk, ezalatt meglátogattunk egy közelben lévő vendéglőt, ahol fogyasztottunk ezt-azt, majd mi is megkezdtük a hazafelé utat.
 
A jelzések mindvégig jól láthatóak és követhetőek voltak, az elkavarodásunknak más oka volt. A frissen festett jelzések nem szerepeltek a térképeinken, a jelzetlen utakat pedig figyelmetlenül választottuk meg. Emiatt kb. 500 métert tettünk meg terven felül.
 
Az időjárás érdekesen alakult, hideg nem volt, de egész nap fújt a szél. A fák között ugyan árnyék volt, ott a szelet nem nagyon éreztük, viszont ha kiléptünk a fák közül, már nagyon is.
 
Az útviszonyok jók voltak, néhány kisebb emelkedőt is le kellett küzdeni, de többnyire síkon haladtunk.
A megtett távolság, a hosszabb utat vállalóknak kb. 10 kilométer hosszú, könnyen teljesíthető túra volt.  
 
A túra útvonala nagyon csendes volt, kirándulóval, túrázóval alig találkoztunk. Az Eszperantó forrásnál nagy munkában találtuk az Árpádházi Szent Erzsébet iskola diákjait. Építik, szépítik a forrás környékét.  
 
A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
 
Budapest, 2012. március 31.
 
Molnár Béla
Piliscsaba-Pilisszántó - 2012-03-31. bejegyzés elolvasása

Lukács-árok - 2012-03-24.

0 hozzászólás Írta molnar46 1 hónapja

 2012. március 24-én a Pilis-, Visegrádi-hegységbe, Dobogókő környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal. 

A túra teljesített útvonala: Dobogókő - Jász-hegy - Ilona-pihenő - Szakó-nyereg - Júlia-forrás - Lukács-árok - Ifjúsági tábor - Szentfa-kápolna - Dömös
Túravezető: Sipos Gyula
 
A Batthyány térről (a találkozási helytől) HÉV-el, majd Pomázról VOLÁN járattal jutott el a csapat Dobogókőre, a túra kezdő helyszínére. Én Pomázon csatlakoztam hozzájuk.
 
A túrát Dobogókőn rövid pihenővel kezdtük, ahol néhányan a hozott étel-ital készletüket is csökkentették. Ezen kívül még a Júlia-forrásnál, valamint az Ifjúsági tábor közelében tartottunk rövid pihenőt. Ez utóbbinál két túratársunknak még játszani is volt kedvük (erejük).
Az útvonal elején (piros sávon indultunk el) a Táltos közösség szép parkot alakított ki, és látszik, hogy folyamatosan gondozzák is. Túra közben a kiépített kilátópontoknál megálltunk egy-egy fotózás idejére, és - a párás idő ellenére - a szép panorámát is tudtuk élvezni. Elhaladtunk két obeliszk mellett is, az egyiket Hegedűs Kandid Lajos miniszteri tanácsos, az MTA levelező tagja, a Műemlékek Országos Bizottságának elnökhelyettese, a másikat pedig Tost Gyula erdőmérnök, miniszteri tanácsos emlékére állítottak. Utóbbi a turista útvonalak létesítésében tett maradandót a természetjárók számára. Az Ilona-pihenőhöz érve újabb fotószünetet tartottunk, a hegymászók védőszentje, Hegyi Szent Bernát sziklába rögzített domborműve alatt csoportképet készítettünk. Elértünk a Szakó-nyereghez, ahol a zöld sáv jobb oldali ágára váltottunk, majd hamarosan a Júlia-forrásnál találtuk magunkat, ahol hosszabb pihenőt tartottunk. Tovább indulva, még mindig a zöld sávon, egy jelzetlen, aszfaltozott úthoz jutottunk, melynek jobb oldali ágát addig követtük, amíg a Dobogókőről lejövő sárgát meg nem láttuk. Ettől kezdve e jelzés baloldali ága vezetett bennünket Dömösig. Közben, a Rám-szakadék felső pereméről belestünk a vadregényes szurdokba is. Végég mentünk a hangulatos - a Rám-szakadékhoz képes könnyű haladást biztosító - Lukács-árkon. Az Ifjúsági tábor közelében, egy szép tisztáson ismét pihenőt tartottunk. A folytatásban fotóztuk a Szentfa-kápolnát- és forrást, végül Dömösről Volán járattal megkezdtük a hazafelé utat.
 
A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. Az utat ismertük, így rutinból is tudtunk tájékozódni.
 
A túra a 700 méter magas Dobogókőről a Duna szintjére (Dömösig) vezetett. Végig völgymenetben haladtunk, emelkedő szinte semmi, azt a keveset is, ami lett volna, az aszfalt úton elkerültük. Könnyű túra volt.
 
Az útviszonyok jók voltak, végig száraz, jól járható utat kaptunk. A Lukács-árokban egy erdei patak többször keresztezte utunkat. A patakban nagyon kevés víz volt, így a rajta való átkelés nem okozott nehézséget.
Az erdő még (és már) nem szép, mondhatom most a legcsúnyább. A csodás, havas tájak elmúltak, a zöld lomb pedig még nem jött elő. De a tiszta, hegyi-erdei levegő most is a miénk volt.
 
Dobogókőn, és a Rám-szakadék felső bejáratának környékén, valamint a Dömösi buszmegállóban találkoztunk nagyobb létszámú kiránduló csoporttal, az útvonal többi része viszont csendes volt. 
 
A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
 
Budapest, 2012. március 24.
 
Molnár Béla
Lukács-árok - 2012-03-24. bejegyzés elolvasása

Isaszeg-Pécel - 2012-03-17.

0 hozzászólás Írta molnar46 2 hónapja

 2012. március 17-én a Gödöllői-dombságba szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

 
A túra teljesített útvonala: Isaszeg - Isaszegi csata emlékműve - Honvéd-sírok - Kálvária-hegy - Öreg-hegy - Pécel
Túravezető: Nagy Imre
 
Találkozás a Keleti pályaudvaron volt, onnan vonattal mentünk Isaszegre, ahol a gyalogtúra kezdődött.
A vasútállomástól a piros kereszten indultunk el, és e jelzést - még a településen belül - addig követtük, amíg a piros sávot (a Pest megyei pirosat) el nem értük. Onnantól az vezetett fel bennünket az Isaszegi csata emlékére épített emlékműhez. Ott az erdei asztaloknál, padoknál rövid pihenőre letáboroztunk. Az emlékmű előtt csoportképet készítettünk, majd folytatva a túrát, továbbra is a piros sávon haladtunk. E jelzésen terveztük a Honvédsírok elérését, azonban a környéken fakitermelés folyt, és a jelzéssel ellátott fákat is kivágták. Amíg kerestük a jelzést - a megfelelő utat - átkeveredtünk a közelben lévő zöld sávra, így e jelzést követve jutottunk fel a Honvédsírokhoz. Ott hosszabb pihenőt tartottunk, és egy emlékfalra a Röck Vasas koszorúját is elhelyeztük. Az emlékpark területe kulturált körülményeket biztosít, akár iskolai történelemóra megtartására is. Fokozatosan bővítik, szépen rendben tartott.
Az emlékparktól továbbindulva, a piros sávot követve jutottunk el Pécelre, a vasútállomásra. Onnan egy rövid vendéglői kitérő után, vonattal megkezdtük a hazafelé utat.
 
Az útvonalon több, nem jelentős emelkedő is volt, dimbes-dombos területen jártunk. Könnyű túra volt.
 
Az időjárás nagyon jól alakult, kellemes, tavaszi nap köszöntött ránk. Túrázásra kiválóan megfelelt. Többnyire túlöltözöttek voltunk, sorra szedtük le magunkról a felső ruhadarabokat.
 
A jelzéseket általában jól lehetett követni. Azonban az Isaszegi csata emlékműve utáni szakaszon az erdőirtásnak a jelzésekkel ellátott fák is áldozatul estek. A jelzések pótlása fontos lenne.
 
A hosszabb utat megtevők kb. 11 kilométert gyalogoltak. Isaszegen megelőzött bennünket egy iskolás csoporttal, akik a miénkhez hasonló útvonalat választottak. Egyéb kirándulóval, túrázóval alig találkoztunk, minden csendes volt. A megtett útvonal nagyon változatos volt, haladtunk rideg kocsiutakon, és nagyon hangulatos ösvényeken is. Természetesen a táj még inkább téli volt, mint tavaszi.
 
A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
 
Budapest, 2012. március 17.
 
Molnár Béla
Isaszeg-Pécel - 2012-03-17. bejegyzés elolvasása

Lajos-forrás - 2012-03-10.

0 hozzászólás Írta molnar46 2 hónapja

 2012. március 10-én a Pilis-, Visegrádi-hegységbe, Lajos-forrás környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

 
A túra teljesített útvonala: Dömörkapu - Lajos-forrás - Kő-hegyi Menedékház - Kéki-bánya
Túravezető: Sipos Gyula
 
A csapat Újpest Városkaputól (a találkozási helytől) Volán járattal jutott - szentendrei átszállással - Dömörkapuig, a túra kezdő helyszínére. Én közvetlenül Szentendrére mentem, ott csatlakoztam a csoporthoz.
 
A túra első szakszán - Lajos-forrásig - a zöld háromszögön haladtunk, közben megálltunk rövid pihenőre a Kőrösi Csoma Sándor emlékhelynél. Lajos-forrástól a sárga sávot követtük - a Kő-hegyi menedékház érintésével - a sárga keresztig. Ez utóbbi jelzés vezetett el bennünket a kéki-bányai buszmegállóhoz. Onnan Volán járattal jutottunk vissza a szentendrei HÉV végállomáshoz.
 
Három alkalommal ­- a Kőrösi Csoma emlékműnél, Lajos-forrásnál, és a Kő-hegyi menedékháznál - tartottunk pihenőt. Mindhárom helyen ettünk-ittunk, és erőt gyűjtöttünk a további túraszakaszok leküzdéséhez. A Kő-hegyi menedékháznál többen meglátogattuk a vendéglőt is némi fogyasztás céljából.
 
A jelzések általában jól láthatóak és követhetőek voltak. Azonban most is tapasztaltuk, hogy nem minden kereszteződésben van meghatározva az útirány. Néha csak rutinból indultunk el, csoda, hogy mindig jól választottunk. Előfordult, hogy 200 métert is mentünk a kereszteződés után, mikor jelzést találtunk.
  
Az időjárás csodálatos volt, egész nap szikrázó napsütésben túrázhattunk, és a napnak ereje is volt. Az útviszonyok az évszaknak megfelelően alakultak. Találkoztunk száraz, jól járható útszakaszokkal is, de néhány helyen az éjszakai fagy és a napközbeni olvadás eredményeként a sárt is megtapasztaltuk.
A túra első szakaszán, a Lajos-forrásig, végig hegymenetben haladtunk, ez alatt többen meg is izzadtunk, könnyíteni kellett az öltözékünkön.
 
Mikor legutóbb ezen az útvonalon jártam, a Kőrösi Csoma Sándor emlék-kőről a dombormű hiányzott. Most viszont örömmel láttuk, minden rendben az emlékhelyen.
 
A túra teljes útvonala nagyon csendes volt, meglepett, hogy a jó idő ellenére összesen egy kiránduló családdal találkoztunk. A Kő-hegyi Menedékház előtti területen viszont nagy létszámú, jókedvű iskolás csoportot találtunk.  
A Lajos-forrás vizének nagyon jó híre lehet, mert több személyautót láttunk ott palackokkal, ballonokkal. Mind vitte haza a tiszta forrásvizet.   
 
A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
 
Budapest, 2012. március 10.
 
Molnár Béla
Lajos-forrás - 2012-03-10. bejegyzés elolvasása

Mézes-hegy - 2012-03-03.

0 hozzászólás Írta molnar46 2 hónapja

 2012. március 03-án a Budai-hegységbe, a Hidegvölgyi-erdészlak környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal. 

A túra teljesített útvonala: Pátyi-elágazás - Vadetető - Hidegvölgyi-erdészlak - Erzsébet-puszta - Váradi-tanya - Mézes-hegy - Fenyves Csárda

Túravezető: Nagy Imre 

Széna téren volt a találkozó, onnan Volán busszal mentünk a Pátyi-elágazásig, ahol a túra kezdődött. Megjegyzem, hogy a csapat egy kisebb része (5 fő) a Hidegvölgyi erdészlaknál leszállt a buszról, és onnan indultak a Mézes-hegy felé. Ők úgy gondolták, hogy nekik a rövidebb táv is elég a napi túrából. A csapat nagyobbik része - velem együtt 25 fő - a zöld kereszt mellől jobbra kiágazó, jelzetlen erdei úton indult el azzal a céllal, hogy elérjük a sárga keresztet. Ez sikerült, és attól kezdve e jelzés vezetett bennünket, amíg el nem értük a zöld háromszöget. Ez utóbbi jelzés jobb oldali ágát a Mézes-hegyig követtük. Közben elhaladtunk egy vadetető mellett, a Hidegvölgyi-erdészlaknál kereszteztük a Telki országutat, és itt megnéztünk egy fenyőfának álcázott erősítő tornyot is. Érintettük az Erzsébet-pusztát, és a Váradi-tanyát, majd egy másik vadetetőnél is jártunk. Végül a Fenyves Csárda mellett zártuk a túrát. A csapat nagyobbik része rögtön a buszmegállót vette célba, néhányan viszont még egy rövid vendéglői akcióval is megleptük magunkat. 

Mindkét „vadetető”-nél hosszabb pihenőt ­tartottunk. Az elsőnél még a hiányos csapattal álltunk meg, ettünk-ittunk, és erőt gyűjtöttünk a további túraszakaszok leküzdéséhez. A másodiknál már várt ránk az ötfős előőrs, és - figyelemmel a közelgő Nőnapra - együtt köszöntöttük csapatunk hölgytagjait. Ennél a vadetetőnél egy - vadak etetésére szolgáló - széles, nagyméretű vályúban terítettünk meg magunknak. Hiába, a turista mindig feltalálja magát.

A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. A jelzetlen utat is jól választottuk meg, a terv szerinti helyre vezetett bennünket. A túrának a Hidegvölgyi erdészlak utáni része ismeretlen volt számomra, azon a területen még sosem jártam. Új ismeretekkel gazdagodtam. 

Az időjárás csodálatos volt, egész nap szikrázó napsütésben túrázhattunk. Nem volt meleg, de azért a napnak volt ereje, akiknek érzékeny bőrük van, az arcukat meg is kapta az erős fény. 

Az útviszonyok lehettek volna jobbak is. A hóolvadás nyomai itt-ott még látszottak, és vékony jeget is találtunk. A földes utak, ösvények többnyire sárosak voltak.

A túrát egy emelkedővel kezdtük, melynek leküzdése alatt a ruházat kezdett ránk melegedni, többen könnyítettek is az öltözéken. 

A túra teljes útvonala nagyon csendes volt, meglepett, hogy a jó idő ellenére összesen egy kiránduló családdal találkoztunk. 

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat. 

Budapest, 2012. március 03. 

Molnár Béla

Mézes-hegy - 2012-03-03. bejegyzés elolvasása

Csergezán-kilátó - 2012-02-25.

0 hozzászólás Írta molnar46 2 hónapja

 2012. február 25-én a Budai-hegységbe, Nagy-kopasz környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

 
A túra teljesített útvonala: Hidegvölgyi Erdészlak - Tarnai-pihenő - Nagy-kopasz (Csergezán-kilátó) - Cseresznyés-erdő - Vörös-pocsolyás-hát - Kopasz-oldal - Nagykovácsi
Túravezető: Sipos Gyula
 
A Volán Széna téri autóbusz-állomásán volt a találkozó. Onnan mentünk busszal a Hidegvölgyi Erdészlakig, ahol kezdődött a gyalogtúra. Kezdetben a zöld háromszöget követtük, amely jelzés elvezetett bennünket a Csergezán-kilátóhoz. Végig enyhe emelkedőn haladtunk, közben a Tarnai-pihenőnél megálltunk, és gyönyörködtünk a csodás panorámában, túravezetőnk pedig rövid ismertetőt tartott a terület névadójának tragikus történetéről. Felérve a kilátóhoz - a Budai-hegység legmagasabb pontjára - letáboroztunk, ettünk-ittunk, pihentünk egy kicsit. Néhányan a kilátóra is felmásztunk, és onnan tekintettünk szét. A kilátó tetején a szél nagyon erős volt, azt hittem leviszi a fejemet.
Ezt követően - továbbra is a zöld háromszög vonalán - megkezdtük túránk második, az elsőnél lényegesen könnyebb szakaszát. Amint a Cseresznyés-erdőhöz értünk, jobbra, egy jelzetlen útra tértünk rá, és átvágtunk a piros háromszögre. Ennek baloldali ága bevezetett bennünket a piros sávba, amely aztán Nagykovácsiig mutatta az utat. Ott a túrát befejeztük, néhányan még vendéglői-, cukrászdai akciót indítottak, a többség viszont a 63-as busszal megkezdte a hazafelé utat.
 
A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. A rövid jelzetlen út sem okozott nehézséget.
 
A túra során több túrázóval, kiránduló találkoztunk. A kilátónál volt a „Zöld-45” teljesítménytúra egyik ellenőrző pontja, ott a forgalom is jóval nagyobb volt emiatt. Piknikező társaságot is találtunk a kilátónál, az erdei asztaloknál, padoknál minden hely foglalt volt.
 
A megtett távolság kb. 8-9 kilométer volt, az első, több mint három kilométer, húzós emelkedőből állt, ekkor jól meg is izzadtunk. Összességében könnyű túra volt.
 
Az útviszonyok az évszaknak megfelelően alakultak. Hófoltokat nagyon sok helyen találtunk, a Nagy-Kopasz északi oldalán viszont még összefüggő hótakaró is volt. Száraz út alig volt, a havas rész kivételével mindenütt sárt dagasztottunk. Néhány helyen az út (vagy a sártól, vagy pedig a még meglévő hó jegesedése miatt) síkos volt, vigyázni kellett, hogy el ne csússzunk. 
 
A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
 
Budapest, 2012. február 25. 
 
Molnár Béla 
Csergezán-kilátó - 2012-02-25. bejegyzés elolvasása

Rózsika-forrás - 2012-02-18.

0 hozzászólás Írta molnar46 3 hónapja

 2012. február 18-án a Csúcs-hegy környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

 
A túra teljesített útvonala: Solymár - Alsó-Jegenye-völgy - Rózsika-forrás -Paprikás-patak - Csúcs-hegy - Virágos-nyereg - Erdőalja út
Túravezető: Nagy Imre 
 
Találkozás a Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt, ahol rajtunk kívül - különböző célállomással - több túracsapat is gyülekezett. Onnan a 61-es villamossal, majd a 64-es busszal jutottunk el Solymárra, a túra kezdő helyszínére. 
 
A Shell kútnál szálltunk le a buszról, ott megkerestük a sárga sáv jobb oldali ágát, és e jelzést követtük az Alsó-Jegenye-völgyön keresztül a Rózsika-forrásig. A forráshoz közeli asztaloknál, padoknál (az Őz-völgy végében) pihenőt tartottunk, ettünk-ittunk, és kiosztásra került a következő két túra írásos anyaga is. A túrát folytatva, továbbra is a sárga sávon haladtunk, majd egy rétnél, ahol a jelzés visszakanyarodik a Kálvária-hegy irányába, a csapat ketté vált. Tizenegyen a Paprikás-patakkal párhuzamosan haladó, jelzetlen úton Solymárt vették célba. Ők ezzel be is fejezték a túrát, csak ennyit vállaltak. A többség (13-an) viszont tovább haladtunk a sárgán. A Kálvária-hegy oldalában jártunk, amikor egy sorompós elágazásnál nem találtunk jelzést, rutinból indultunk el. Pár száz méter után egyértelmű lett, hogy rossz irányt választottunk, de mi nem fordultunk vissza, hanem tovább mentünk a jelzetlen úton, amely a zöld sávba torkollott. Ebből az következett, hogy a túra távunk meghosszabbodott, és egy plusz emelkedőt is le kellett küzdeni. Elértük a zöldet, és e jelzést követve, a Csúcs-hegy oldalában visszajutottunk a sárgához, az pedig a katonasír érintésével a Virágos-nyeregig vezette a csapatot. Ott ismét tartottunk egy rövid pihenőt, majd a kék kereszten leballagtunk az Erdőalja útra, a 137-es busz végállomásához, amellyel mi is megkezdtük a hazafelé utat.
 
A hosszabb utat vállalók kb. 10-11 kilométert tettek meg, benne két jelentős emelkedővel. Összességében könnyű túra volt.  
 
Az elmúlt két hétben az időjárásunk igazi téli arcát mutatta, mára viszont meglepően alakult. Szikrázó napsütést élvezhettünk egész nap, az előző időszakhoz képest nagyon meleg volt. Mindenki túlöltözte magát, a két emelkedő leküzdése során meg is izzadtunk.
Figyelembe véve, hogy végig havas terepen jártunk, az útviszonyok meglepően jók voltak. Nem csúszott, és latyakos sem volt. A Csúcs-hegy meredek oldalában lévő keskeny ösvény is jól járható volt. Sokkal rosszabbra számítottunk.
A hó állaga hógolyózásra is kiváló volt. A csapat néhány játékos kedvű tagja ezt ki is használta.
 
A jelzések - egy kereszteződés kivételével - a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. Ahol a sárgát elvétettük, nem voltunk elég figyelmesek.
  
A túra útvonala elég csendes volt, meglepett, hogy a jó idő ellenére kevés kirándulóval, túrázóval találkoztunk.
 
A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
 
Budapest, 2012. február 18.
 
Molnár Béla  
Rózsika-forrás - 2012-02-18. bejegyzés elolvasása

Fenyőgyöngye-Szépjuhászné - 2012-02-11.

0 hozzászólás Írta molnar46 3 hónapja
2012. február 11-én a közeli Budai-hegységbe, Hűvösvölgy környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.
 
A túra teljesített útvonala: Fenyőgyöngye - Árpád-kilátó - Oroszlán-szikla - Határnyereg - Határkövek - Glück Frigyes út - Hűvösvölgy - Hárshegyi-nyereg - Szépjuhászné
Túravezető: Sipos Gyula
 
Találkozás a III. kerületi Kolosy téren volt. Onnan a 65-ös busszal jutottunk el a Fenyőgyöngyéig, túránk kiinduló állomásáig.
 
Hűvösvölgyig a kék sávot követtük, közben érintettük az Árpád-kilátót, elhaladtunk az Oroszlán-szikla mellett, majd a Határnyereg után a Mátyás király emlékművét is megtekintettük. Végül a választott jelzésünk Hűvösvölgybe vezetett bennünket. Ott heten befejezték a túrát, nyolcan viszont tovább haladtunk a Szépjuhászné felé. A sárga sávon felküzdöttük magunkat a Hárshegyi-nyeregbe, onnan pedig a legrövidebb úton, a zöld körutat követne, a Szépjuhásznét vettük célba, ahol a túrát mi is befejeztük, és a 22-es busszal megkezdtük a hazafelé utat.
 
A jelzések a túra teljes útvonalán jól láthatóak és követhetőek voltak. Végig ismert úton haladtunk.
 
Az időjárásra különösebb panaszunk nem lehetett. Az évszaknak megfelelően hideg volt, és havat tapostunk. A többnyire felhős égből időnként a nap is előbújt. Az utakat mindenütt hó borította, jól járható, csúszásmentesek voltak.
 
A túra útvonalán igen nagy forgalom volt. Sok túrázóval, és kiránduló családdal, kutyasétáltatóval találkoztunk. A vitorlázó repülőtér környékén, a havas terepen és a hegyoldalban, szánkózók és síelők tömegét láttuk.
 
A hosszabb utat vállalók kb. 9 kilométert tettek meg. Két kisebb emelkedővel nehezített, könnyű túra volt. A Hárshegyi-nyereg előtti hegymenetben meg is izzadtunk.
 
Túra közben egyszer, az Árpád-kilátónál tartottunk hosszabb pihenőt, ahol ettünk-ittunk és erőt gyűjtöttünk a további túraszakaszok leküzdéséhez.
 
A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
 
Budapest, 2012. február 11.
 
Molnár Béla
Fenyőgyöngye-Szépjuhászné - 2012-02-11. bejegyzés elolvasása

Virág-völgy - 2012-02-04.

0 hozzászólás Írta molnar46 3 hónapja

 2012. február 04-én a Budai-hegységbe, Virág-völgy környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas Természetjárókkal.

 
A túra teljesített útvonala: Szépjuhászné - Ingovány - Kis-kőfej - Vaddisznó-forrás - Virág-völgy - Budakeszi (Keceli borozó)
Túravezető: Nagy Imre
 
Széll Kálmán téren volt a találkozó, onnan a 22-es busszal a Szépjuhásznéig mentünk. A téren meglepően sokan gyülekeztek, különös tekintettel arra, hogy az időjárás előrejelzés borzalmas időt (hideget, és nagy havat) jósolt a hétvégére. Ha a meteorológiára hallgattunk volna, akkor mindenki otthon marad.
Szépjuhásznétól a piros kereszten indultunk el, majd a sárga kereszt bal oldali ágán haladtunk tovább a Kis-kőfej irányába. A Korányi Szanatóriumnál egy rövid jelzetlen úton átvágtunk a sárga sávhoz, amelyet a Virág-völgyig követtünk. Onnan a piros kereszten lejutottunk Budakeszire, a Keceli borozóhoz, és a túrát már be is fejeztük. A 22-es busszal megkezdtük a hazafelé utat.
 
Túra közben kétszer tartottunk pihenőt, ettünk-ittunk - legkellemesebb a forralt bor volt. Rendkívüli körülmények között (a mai időjárás ilyen volt) különös hangulata van az olyan eseményeknek is, amelyek máskor teli jó kedvvel zajlottak. A jó kedv ugyan meg volt most is, de azért mindkét alkalommal igyekeztünk gyorsan tovább indulni.
 
A jelzések végig jól láthatóak és követhetőek voltak, az utat ismertük (a jelzetlent is), rutinból is tudtunk tájékozódni. 
 
A túra napjára elérte térségünket is az igazi tél. Végig hóesést élveztünk, a hideg ugyan nem volt olyan kemény, mint amilyennel a meteorológia ijesztgetett bennünket, de azért a hóeséssel együtt érdekes túra volt. Amint elővettem a fényképezőgépemet, azonnal csupa víz lett. Néhány helyen a hó alatt jegesedés volt, vigyázni kellett, hogy el ne csússzunk.
 
A megtett távolság 5 kilométer alatt volt. Figyelemmel az időjárásra, komolyabb túrát nem mertünk vállalni. Inkább a puhány jelzőt vállaltuk. A cél csak annyi lehetett, hogy kint legyünk a szabadban. Tettünk egy kellemes, hangulatos sétát.
 
A túra teljes útvonalán nagy volt a csend, csak néhány magányos őrülttel találkoztunk. 
 
A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
 
Budapest, 2012. február 04.
 
Molnár Béla
Virág-völgy - 2012-02-04. bejegyzés elolvasása

Kutya-hegy - 2012-01-28.

1 hozzászólás Írta molnar46 3 hónapja

 2012. január 28-án a Budai-hegységbe, Nagykovácsi környékére szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.

 
A túra teljesített útvonala: Nagykovácsi - Muflon Itató - Turistaház-emlékfal - Nagyszénás - Kutya-hegyi nyereg - Kutya-hegy - Fehér út - Nagykovácsi
Túravezető: Sipos Gyula
 
A Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt a találkozó, ahol rajtunk kívül - különböző célállomással - több turistacsoport is gyülekezett. Onnan a 61-es villamossal, majd a 63-as busszal jutottunk el Nagykovácsira, túránk kezdő helyszínére.
 
Jelentős létszámú csapatunk (32 fő) a zöld sávon indult el, és e jelzés elvezetett bennünket a Muflon Itatóhoz. Ott, a vendéglő kerthelyiségében lévő asztaloknál-padoknál rövid időre letáboroztunk, megreggeliztünk, és némi fogyasztásra a vendéglőbe is betértünk.
A túra folytatásaként a kék sávot követtük a Nagyszénási Turistaház emlékfal irányába. Közben elhaladtunk az un. Csillesor előtt is, ahova most csak kívülről tekintettünk be. Az emlékfalnál újabb pihenőt tartottunk, túravezetőnk röviden ismertette a hajdan-volt turistaház történetét. Majd tovább folytattuk a túrát a kék sávon. Leküzdöttük a Nagy-szénást, áthaladtunk a Kutya-hegyi nyergen, ahol a kék sávról, a belőle kiágazó kék keresztre tértünk át. E jelzés - a Kutya-hegyen keresztül - a sárga sávig (Fehér útig) mutatta az utat. A sárga sáv baloldali ága vezetett vissza bennünket Nagykovácsira. Ott a túrát befejeztük, és megkezdtük a hazafelé utat.
 
A jelzések a túra teljes vonalán jól láthatóak és követhetőek voltak (majdnem). Ugyanis a Nagy-szénáson már sokadszor tapasztaltuk, hogy több irányjelre lenne szükség. Természetesen tudjuk, láttuk, hogy ott kevés az olyan fa (tárgy), amire jelet lehetne festeni, de ez akkor is probléma, különösen, ha valaki először jár a környéken.
 
A megtett távolság kb. 9-10 kilométer volt. Az útvonal dimbes-dombos területen vezetett ugyan, de jelentősebb szintkülönbség nélkül, ennek megfelelően könnyű túra volt.
 
Az időjárásra panaszunk nem lehetett. Egész nap szikrázó napsütésben volt részünk. Napozni is lehetett, de az árnyékos helyeken hideg volt, és egyes útszakaszokon a jegesedés miatt vigyázni kellett, hogy el ne csússzunk.
 
A túra teljes útvonalán nagy volt a csend, csak néhány kirándulóval találkoztunk. Úgy látszik, hogy a Széll Kálmán téren látott sokadalom, mind más túraútvonalat választott.
 
A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
  
Budapest, 2012. január 28.
 
Molnár Béla
Kutya-hegy - 2012-01-28. bejegyzés elolvasása

Normafa-Hűvösvölgy - 2012-01-21.

0 hozzászólás Írta molnar46 4 hónapja

2012. január 21-én a közeli Budai-hegységbe szervezett gyalogtúrán vettem részt a Röck Vasas természetjárókkal.
 
A túra teljesített útvonala: Normafa - János-hegyi nyereg - Kis-kőfej - Ingovány - Szépjuhászné - Hárshegyi-körút - Hárshegyi-nyereg - Kis-Hárs-hegyi kilátó - Hűvösvölgy.
Túravezető: Nagy Imre
 
A Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt a találkozó, onnan a 21-es busszal jutottunk el Normafához, túránk kezdő helyszínére.
 
A kék körúton indultunk el, első célunk a Libegő végállomása volt. Meglepetésünkre az ösvények csúszósak, jegesek voltak, így - tekintettel a balesetveszélyre - az aszfalt útra váltottunk, az jobban járható, sokkal biztonságosabb volt. A János-hegyi nyeregben az erdei padoknál, asztaloknál (a megszokott helyen) egy kis pihenőt tartottunk. Ettünk-ittunk, és kiosztásra került a következő túra írásos anyaga, valamint megkezdtük az idei évre szóló tagdíjak befizetését is. Az Erzsébet-kilátóhoz nem mentünk fel, egyből a sárga keresztet választottuk, és e jelzést addig követtük, amíg el nem értük a piros keresztet. Ott a csapat ketté vált, 16-an megkeresték a 22-es busz legközelebbi megállóját, és indultak hazafelé. Tizenegyen viszont a piros kereszt jobb oldali ágán elballagtunk a Szépjuhásznéhoz, onnan pedig a zöld körúton - a Hárs-hegy dél-nyugati oldalán - a Hárshegyi-nyereg felé. Mikor a sárga sávot elértük, a jobbra kiágazó sárga háromszögön felballagtunk a Kis-Hárs-hegyi kilátóhoz, ahol ismét tartottunk egy rövid pihenőt, közben néhányan a kilátóra is felmásztunk. Nem volt teljesen tiszta idő, de a panorámában így is lehetett gyönyörködni. A túrát folytatva, visszamentünk a sárga sávhoz, amely jelzés Hűvösvölgyig vezetett bennünket, ahol a túrát mi is befejeztük.

A jelzések végig jól láthatóak és követhetőek voltak, emellett már sokadszor bejárt útvonalon haladtunk, még térképre sem volt szükségünk, rutinból is tudtunk tájékozódni.
 
A túra teljes útvonalán nagy volt a forgalom. Futókkal, kerékpározókkal, és több kisebb kiránduló csoporttal is találkoztunk.

Az időjárás az évszaknak megfelelő, változékony volt. A szép napsütés ellenére a Normafa és a János-hegy környékén nagyon hideg volt. Éjszaka fagyott, ebből következett, hogy a túraösvények jegesek lettek. Mikor a Hárs-hegy oldalában jártunk - hála a tűző napsütésnek - kezdett olvadni, onnantól már a sárt dagasztottuk.

A megtett távolság, a végig kitartóknak kb. 8-9 kilométeres, emelkedő nélküli könnyű túra volt. Figyelemmel a talajviszonyokra, komolyabb túrát nem mertünk vállalni. A cél csak annyi lehetett, hogy kint legyünk a szabadban.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
 
Budapest, 2012. január 21.
 
Molnár Béla

 

Normafa-Hűvösvölgy - 2012-01-21. bejegyzés elolvasása

Normafa - Görgényi út - 2012-01-14.

3 hozzászólás Írta molnar46 4 hónapja

2012. január 14-én a közeli Budai-hegységbe szervezett gyalogtúrán vettem részt a Borostyánfa túracsapattal.
 
A túra teljesített útvonala: Normafa - János-hegyi nyereg - Pozsonyi-hegy - Szépjuhászné - Hárshegyi-körút - Kis-Hárs-hegyi kilátó - Hűvösvölgy - Határnyereg - Görgényi út.
Túravezető: Sipos Gyula
 
A Széll Kálmán téri Metró kijáratnál volt a találkozó, onnan indultunk a 21-es busszal a Normafához, túránk kezdő helyszínére.
 
Kezdetben a kék körúton haladtunk a János-hegy irányába, célunk a Libegő végállomása volt. A távolság rövid, az út könnyen járható volt, így azt gyorsan meg is tettük. Útközben lehetőség lett volna a szép kilátásban gyönyörködni, de párás, ködös időnk volt, így nem sokat láttunk. A János-hegyi nyeregben az erdei padoknál, asztaloknál (a megszokott helyen) egy kis pihenőt tartottunk. Tekintettel arra, hogy az Erzsébet-kilátón már többször jártunk, most oda nem mentünk fel. A János-hegyet balról megkerülve elértük a piros sávot, amely jelzést a Pozsonyi-hegyen keresztül a Szépjuhásznéig követtünk. Onnan a Hárs-hegy dél-nyugati oldalán, a zöld körúton haladtunk tovább, majd a Kis-Hárs-hegy oldalában becsatlakoztunk a Kaán Károly kilátótól lejövő sáraga sávba, és e jelzés Hűvösvölgyig vezetett bennünket. Azonban, mielőtt a sárga sávon belemelegedtünk volna, a sárga háromszögön felballagtunk a Kis-Hárs-hegyi kilátóhoz, ahol ismét tartottunk egy rövid pihenőt, közben néhányan a kilátóra is felmásztunk. Viharos szél fújt, és még hózápor is elért bennünket, a többség ettől megijedt és inkább a talajon maradt. Pedig állítom, hogy nagy élmény volt a mozgó kilátóról körbe nézni, nekem nagyon tetszett. A kilátótól lejőve már tényleg a sárga sávon haladtunk Hűvösvölgyig, ahol - a kiírásnak megfelelően – a túra befejeződött. Kilencen viszont nem elégedtünk meg ennyivel, tovább mentünk – cél a 11-es busz végállomása volt. A kék sávon (Glück Frigyes úton) haladtunk a Vadaskert (a Nyéki-hegy és Vadaskerti-hegy) oldalában a Határnyeregig. Közben megnéztük a Vadaskerti (Mátyás) emlékművet is. A Határnyeregnél az együtt futó zöld és piros körútra tétünk rá, majd a zöld körúton jutottunk el a Görgényi útig, ahonnan a 11-es busszal mi is megkezdtük a hazafelé utat.

A jelzések végig jól láthatóak voltak (végig jelzett úton haladtunk), emellett a túra útvonalát betéve ismertük, így még térképre sem volt szükségünk, rutinból is tudtunk tájékozódni.
 
A túra teljes útvonalán nagy volt a forgalom. Több kisebb csoporttal, és családokkal is találkoztunk.

Az időjárás változékony volt. Egész nap erős szél fújt, időnként pedig még hózápor is frissített bennünket, de kontrasztként, néha a nap is kisütött. Az útviszonyok - az évszakhoz képest - jók voltak, ugyan egyes szakaszokon sáros, csúszós volt, de ez a kellemetlenség nem volt túl zavaró.

A megtett távolság, a végig kitartóknak kb. 11-12 kilométer volt, több, kisebb-nagyobb emelkedővel nehezítve. Összességében könnyű túra volt.

A túrán készült képek a honlapokról (itt) és (itt) elérhető albumokban megtekinthetőek, és onnan le is lehet tölteni azokat.
 
Budapest, 2012. január 14.
 
Molnár Béla

 

Normafa - Görgényi út - 2012-01-14. bejegyzés elolvasása
Előző oldal Következő oldal